A nőiség beavató szertartásai lehetőséget biztosítanak arra, hogy a 4 női minőségbe való átlépést (leány, szerető, anya, bölcs nagyanya) valóban beavatásként tudjuk megélni. A ma emberének életéből kikoptak a beavatások, így szakrális háttér és támogató, megtartó közösség nélkül éli meg azokat az életeseményeket, amelyek valójában kapuként szolgálnak egyik minőségből a másikba való átlépéshez. Nekünk nőknek ezek a beavató kapuk mind a vérhez kapcsolódnak. A leány minőségünkhöz az első menstruáció kapcsolódik, szerető minőségünkbe az első szeretkezéssel lépünk be, majd az anyává avatódás az első szüléssel, s végül a bölcs anyává avatódás a menopauza érkezésével történik. Végül az ötödik alkalommal az örömöt, a könnyedséget fókuszunkba helyezve, átírva a női lét nehézségeit, szenvedéseit, ünnepeljük a nőiséget.
A szertartás tere lehetőséget nyújt arra, hogy visszanyúljunk azokba az életeseményekbe, amelyeket már ugyan fizikailag megéltünk, de nem szakrális beavatással történt, illetve előrenyúljunk azokhoz a vérkapukhoz, amelyek még biológiailag előttünk állnak, de szeretnénk kitisztítani onnan minden olyan tényezőt, amely majd, ha fizikailag is odaérünk, akadályozhatja annak szentséges megélését.
Az alkalmak bármilyen életkorú nők által látogathatók.
Az alkalmak külön-külön és egyben is látogathatók.
